Cindy (Michelle Williams) és Dean (Ryan Gosling) kapcsolata gyors karbantartást igényelne, ugyanis a pár közös élete már rég nem olyan, mint régen. Pedig az egész oylan szépen és romantikusan indult, mint ahogy az a szerelmes filmek nagykönyvében meg vagyon írva.

 Derek Cianfrance tizenkét éven át érlelte művét, azonban tucatéves mozija minden egyes percet kamatostul meghálált a rendezőnek. A film az "ellentétek vonzák egymást" elv alapját követi, ugyanis a két főszereplő markánsan eltérő személyiség, mégis erősen vibrál köztük a levegő már első találkozásuktól kezdve, aminek szinte egyértelmű végkifejlete, vagyis egy erőteljes románc kialakulása már az első találkozásokkor borítékolható. Azonban Cianfrance felváltva mtuatja be a múlt és a jelen történéseit, így a valamikori szenvedélyes együttlétet beárnyékolja a "most" elidegenedése és diszharmóniája. Így tehát a Blue Valentine merész húzásként a már-már sziruposan közhelyesnek ható egyik idilli pólust szembehelyezi egy, a szerelmi történetekből általában kimaradó folytatásos résszel, ami kiábrándítóan szomorú és drámai.
 Ez főként Michelle Williams és Ryan Gosling játékának köszönhető, akik hihetetlenül életszerűen és jól játszották el karakterüket. Kettőjük parázsként felizzó, majd hirtelen elhaló vitái, egymás iránti gyengédségük, szánalmat ébresztő helyzetük valósággal rabul ejti az embert, így már az első perctől kezdve erős rokonszenvet ébresztenek a nézőben, aki így még jobban hatna ka látottak.
 Elsőfilmes rendezőként Cianfrance példaértékűen és roppant meggyőzően teljesített debütáló alkotásával, ami egy modernkori szerelmi drámaként messze kiemelkedik hasonszőrű társai közül. Megható, elgondolkodtató és ami a legfontosabb, abszolút hihető és fájón valós mű a Blue Valentine, amit elsősorban a kiváló rendezésnek és a mesteri színészeknek köszönhetően vétek kihagyni.